Pallas Nagylexikon

Széll Kálmán
Pallas Nagylexikon szócikke

Széll Kálmán, államférfiú, szül. Gosztonyban (Vas) 1845 jun. 8., hol atyja József 1842-48. és 1861. alispán, 1865-67. országgyűlési képviselő és 1867-71. főispán volt.

Tanulmányait Sopronban és Szombathelyen végezte, a jogot Budapesten hallgatta; 1866. jogi doktorrá avattatott. 1867. szolgabíró lett s a következő évben a szentgotthárdi kerület képviselője. Azóta e kerületet képviseli; hét éven át jegyzője volt a képviselőháznak és állandó előadója a pénzügyi, a központi s a horvát ügyekben kiküldött országos bizottságnak és a delegáció hadügyi albizottságának.

Kiváló munkásságot fejtett ki minden téren, főleg közgazdasági és pénzügyi kérdésekben. Sokat volt Deák Ferenc körében, kinek kedveltjévé vált és kinek gyámleányát, Vörösmarty Mihály költő leányát, Ilonát vette nőül. Deák Ferenc 1868-tól fogva 1875-ig a nyarat mindig nála töltötte Rátóton.

Több ízben kínálták meg miniszteri tárcákkal, míg végre 1875. a fúzió után pénzügyminiszter lett; a boszniai okkupáció után megvált ezen állásától. Mint pénzügyminiszter kezébe vette az ország megromlott pénzügyeinek rendezését és megrendült hitelének helyreállítását egy oly program alapján, mely a legnagyobb eredményeket mutatta fel és az ország pénzügyi rendezésének ma is alapja.

Szigorú, takarékos, erélyes és öntudatos pénzügyi politikával rendet hozott az államháztartásba, a jövedelmeknek minden ágát fokozta, az állami bevételeket jelentékeny adóemelésekkel addig nem sejtett magasságra emelte, a pénzügyi adminisztrációt az adófelügyelői intézmény megteremtésével reorganizálta, a Keleti és Tiszai vasutat egy minden ízében átgondolt és bevált terv szerint megszerezte és a később bekövetkezett vasúti államosításnak ezzel első feltételét megteremtette; az 1878-iki pénzügyi és gazdasági kiegyezést Ausztriával létesítette, a bank-kérdést a régi egységes osztrák banknak reorganizálásával és közös osztrák-magyar bankká alakításával megoldotta és oly eredményeket mutatott fel, hogy midőn tárcáját letette, az átvett deficitet felénél kisebb összegre szállította le és az államháztartást az egyensúlyhoz közel hozta.

Az ország hitelét ezen politikával helyreállítván, a függő adósságok konvertálásával a régi törlesztéses kölcsönök helyett megteremtette és meghonosította a magyar rentét. 1880 febr. 24. nagy szabású budget-beszédet mondott, melyben a kormány akkor folytatott pénzügyi politikáját elítélte és előre rámutatott ezen politikának később csakugyan bekövetkezett súlyos pénzügyi következményeire. 1881. régi kerületében a függetlenségi párt ellenében kisebbségben maradván, Pozsony város második kerülete tisztelte meg mandátummal.

A házban a kormányt általános politikájában támogatta ugyan, de az akkor követett pénzügyi politikával nem értett egyet s ennek kifejezést is adott. Nemsokára megalkotta a magyar Jelzáloghitelbankot s ennek és a Leszámítoló banknak igazgatósági elnöke lett. 1896 márc. 26. a Jelzáloghitelbank tizenötödik évforduló közgyűlésén leleplezték Benczur által festett arcképét.

1887. Kőszegen tartott nagy szabású program beszédében kifejté azon eszméket, amelyek utóbb a pénzügyi rendezésben, főleg a szeszadó és a regále-törvényben érvényre jutottak. A pénzügyi tárcával ezentúl is, úgy mint korábban, ismételten megkínáltatott, de azt el nem fogadta. Időközben a király a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta neki. Számos éven át a delegáció és pénzügyi bizottság tagja, 1892-1896. ezen utóbbi bizottságnak elnöke. 1896-ban a pénzügyi bizottságban többé nem kívánván jelöltetni, a közigazgatási bizottság elnöke lett. Részt vett a valutaszabályozás tárgyában egybehívott országos enqueteben, ahol tartott beszédei újból megerősítették azon tekintélyt és súlyt, melyet minden fontos és nehéz kérdésben való nyilatkozatainak tulajdonít az egész ország.

A közügyek terén szerzett érdemeinek elismeréséül 1893. okt. 7. a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. Elnöke volt az 1892. XXI. t.-c. értelmében kiküldött országos ellenőrző-bizottságnak, továbbá a millenniumi országos bizottságnak és az 1896. Budapesten ülésezett delegációnak. Ezen nagy szabású tevékenység mellett még időt szakított magának nemzeti kulturális célok előmozdítására, több év óta nagy gonddal vezetvén a dunántúli közművelődési egyesület ügyeit.

A közművelődési egyesületek 1896-iki kongresszusán egyik társelnök volt. Az 1896. Budapesten tartott interparlamentáris konferencia magyar csoportjának elnöke volt. Végre elnöke volt az 1896. és 1897-iki országos quota-bizottságnak, amelynek munkálataira irányadó és döntő befolyást vett.