TagoknakSzéll Kálmán életútjával kapcsolatos leírások, publicisztikák
Széll Kálmán
MTVA
Sajtó adatbank
Budapest, 2011. március 1., kedd (MTI) - A kormány kedden ismertette az államadósság csökkentését célzó Széll Kálmán Tervet Budapesten. A terv névadójának, Széll Kálmán politikus, miniszterelnök, pénzügyminiszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának életrajza az MTVA-Sajtó adatbank összeállításában:
Széll Kálmán reálpolitikus volt, aki a történelmi alapok és a fejlődés egységében gondolkodott. A józan pénzember mérlegelésével szemlélte a viszonyokat, s ezt Ferenc József uralkodó is - aki többször kikérte véleményét - nagyra becsülte. Széll Kálmán úgy vélte: "Tisztán pénzügyi rendszabályokkal állami pénzügyeink megjavítását nem lehet eszközölni. Közéletünk minden ágazatára kiható gyökeres intézkedésekre, közgazdasági, az ország anyagi erejének fejlesztésére irányuló rendszerszabályokra is feltétlen szükség van. Az anyagi jólét és fejlődés érdekei finom szálakkal vonják be az egész állami organizmust."
1843. június 8-án született a Vas megyei Gasztonyban, nemesi hagyományaira és 1848-as szerepére büszke családban. Apja magas közhivatalokat töltött be, országgyűlési képviselő is volt. Széll Kálmán a tanulmányait a soproni bencés gimnáziumban kezdte, majd Szombathelyen folytatta a premontreieknél. A budapesti egyetem jogi karát 1863-ba végezte el, majd két évvel később jogi doktori címet szerzett. Pályáját 1867-ben a Vas megyei Rátóton kezdte, mint szolgabíró. Tette ezt felesége, Vörösmarty Ilona (a költő lánya) gyámapjának, Deák Ferencnek az ösztönzésére. Az ifjú jogász politikusi pályára készült, s 1868-ban Szentgotthárd országgyűlési képviselőjévé választották kormánypárti programmal. Munkája elismeréseként 28 éves korában belügyi államtitkárnak kérték fel, ezt azonban nem fogadta el. 1881-től a pozsonyi 2. számú, 1901-től ismét a szentgotthárdi választókerületet képviselte.
Deák
Ferenc tanácsára pénzügyi tanulmányokba is kezdett, és
hamarosan az ország legelismertebb pénzügyi szaktekintélye lett,
állandó előadója volt az Országgyűlés pénzügyi
bizottságának. 1875
márciusában a Szabadelvű Párt színeiben pénzügyminiszter lett
a Wenckheim-kormányban. Az év októberétől 1878. október 11-ig
Tisza Kálmán kormányában töltötte be ezt a posztot, melynek
legnagyobb sikerét a bankjegykibocsátást végző Osztrák-Magyar
Bank létrehozása jelentette. Rendet teremtett az államháztartásban,
növelte az állami bevételeket, s megszervezte az adófelügyelői
intézményt. 1878-ban, Bosznia-Hercegovina okkupációjakor, annak
költségei miatt mondott le. Visszavonulva
a nagypolitikától, életének legsokoldalúbb korszaka következett.
Bécsi bankári körök felkérésére két jelentős pénzintézetet
is irányított, óriási szorgalommal és nagy odaadással.
1881-99-ig a Leszámítoló Bank igazgatója, 1886-99-ig és 1907-től
haláláig az általa alapított Magyar Jelzálog Hitelbank
igazgatósági elnöke. Eközben rátóti birtokát mintagazdasággá
fejlesztette.
A Bánffy-kormány működésének utolsó szakaszában, az egyre jobban elmélyülő válság idején, 1897 végén ismét aktívan bekapcsolódott a politikai életbe. 1899. február 26-án vállalta el a miniszterelnöki megbízatást (egyidejűleg a belügyminiszteri tisztséget is betöltötte). Kormányprogramjának "törvény, jog és igazság"-ra való hivatkozása politikai szállóigévé vált. Kompromisszumos tárgyalásai szinte azonnal eredménnyel végződtek: az ellenzéki pártok hozzájárultak a képviselőház elnökének és alelnökének megválasztásához, valamint a költségvetés és az újonctörvény megszavazásához. A kompromisszumokra továbbra is kész kormányfő hosszú időre biztosította a belső egyensúlyt, és a Nemzeti Párt bevonásával szélesítette pártjának parlamenti bázisát. A Szabadelvű Párt 1901-ben látványos győzelmet aratott a parlamenti választásokon, annak ellenére, hogy tagjai között sokféle érdekcsoport képviselői foglaltak helyet.
Széll Kálmán egyik nagy érdeme volt az Ernst Körber osztrák miniszterelnökkel 1902. október 31-én kötött egyezmény, amely biztosította a Monarchia két állama közötti megfelelő gazdasági paritást, s ez új gazdasági kiegyezésnek tekinthető. A kormányfő bukásához végül is az úgynevezett véderővita vezetett. Ő ugyanis a vitában az újonclétszám emelése helyett a póttartalékosok megajánlásával kísérletezett, ami olyan belpolitikai villongásokhoz vezetett, hogy 1903. június 27-én kénytelen volt távozni a miniszterelnöki székből. Lemondása után sem vonult vissza a politikától, országgyűlési képviselő maradt, 1906-10 között pedig az Alkotmánypárt elnöke volt. 1911 után már csak a gazdasági életben vállalt szerepet. 1893-ban Lipót-renddel, 1902-ben a Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki, ugyanabban az évben a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagjává választották. 1915. augusztus 16-án halt meg Rátóton.
Egy nemzeti liberális kormányfő
Heti Válasz, Tőkéczki László
Mit üzennek a mának a XIX-XX. század azon politikusai, akik a jelenben névadóként, jelképként fémjeleznek egy-egy kormányzati tervet, vagy éppen utcát, teret neveznek el róluk? Most induló sorozatában Tőkéczki László történész a múlt eme nagyjainak villámportréit rajzolja meg.
A régi magyar történelmi elit képviselője egy program nevét adja ma, és visszanyerte "terét" is. Egy európai nemzetnél természetesnek kell lennie, hogy a modernitás sokféle bukása után az elődökre, a történelemre épít. Széll Kálmán a "nyugati magyarság", a Vas megyei nemesség képviselője. (Van ilyen néven jelentős "keleti magyar" ember is, Arany Jánossal kapcsolatban, akinek veje egy Széll Kálmán nevű református pap volt.) Soproni és szombathelyi rendi gimnáziumok diákja, aki 1867-ben megyéje egyik szolgabírája lesz (itt látszik, hogy kár a szolgabírákat negatív jelképként emlegetni!). Deák Ferenc, vagyis Széll Kálmán feleségének, Vörösmarty Ilonának (a költő lánya) a gyámatyja tanácsolta neki ezt a minden oldalú tapasztalatszerzésre alkalmas kezdést. 1868-ban már Szentgotthárd országgyűlési képviselője lesz - egy rövid megszakítással - haláláig.
1875 és 1878 között már pénzügyminiszter (Tisza Kálmán nagyon kedvelte a fiatal tehetségeket!). A boszniai okkupáció túlterhelő költségei miatt mondott le a liberális felfogású szakember. Ezután a Magyar Jelzáloghitel Bank vezető pozícióiban tevékenykedik (elnök, vezérigazgató, kormányzó), Vas megyei rátóti birtokát mintagazdasággá fejleszti, s így lesz az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) igazgatósági tagja. 1899 és 1903 között "békeszerző" szakemberként lesz miniszterelnök, de az obstrukció megbuktatta. 1902-ben a MTA igazgatósági tagja. Élete végéig élénk gazdasági tevékenységet folytatott, de a politikától visszahúzódott.
Széll
Kálmán
Wikipédia
Dukai és szentgyörgyvölgyi dr. Széll Kálmán (Gasztony, 1843. június 8. – Rátót, 1915. augusztus 16.) politikus, miniszterelnök, pénzügyminiszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
A Vas vármegyében birtokos dukai és szentgyörgyvölgyi Széll-család II. Ferdinánd magyar királytól nyert címeres levelet 1639-ben. Apja, József, alispán, országgyűlési képviselő, majd főispán volt.
Tanulmányait Sopronban és Szombathelyen végezte, a jogot Budapesten hallgatta és Jogtudományi doktorként szerzett oklevelet 1866-ban a pesti tudományegyetemen, majd 1867-ben szolgabíróként kezdte meg pályafutását, Vas vármegyében. A következő esztendőtől azonban már a szentgotthárdi, 1881-től pedig a pozsonyi 2. számú választókerületet képviselte kormánypárti programmal. Hét éven át jegyzője volt a Háznak és állandó előadója a pénzügyi bizottságnak, központi bizottságnak, a horvát ügyekben kiküldött országos bizottságoknak és a delegáció hadügyi bizottságának.
Sokat volt Deák Ferenc körében, kinek kedvencévé vált - Deák Ferenc 1868-tól 1875-ig a nyarat mindig nála töltötte Rátóton. Deák gyámleányát, Vörösmarty Mihály leányát, Vörösmarty Ilonát 1867-ben vette feleségül. Egyes vélemények szerint tehetségén kívül Deákkal való családi kapcsolata is segítette Széll Kálmán gyors előrehaladását.
Halász
Imre:
Széll
Kálmánról
Nyugat,
1915.
A mulandóság hűvös fuvalma ismételve érintette s megmozgatta életfájának lombjait. De mikor utoljára láttam, még egy életbölcs derült nyugalmával nézett a jövőbe. Biztosított, hogy egészsége tökéletesen helyreállt. Élni, dolgozni még soká, ez volt vágya, reménye és hite ennek a derék embernek, - hiszen az ő éltető eleme egy hosszú életen át mindig a munka volt.
De nem minden kiállított Széllnek olyan kedvező horoszkópot, mint ő maga. Mikor elhunytának délutánján azokat az öt-hat hasábos életrajzokat olvastam az esti lapokban, ez a gondolat villant meg agyamban, nini, hiszen ezek az öles cikkek előre meg voltak írva, talán a nyomdában előre ki is voltak szedve! A sajtó emberei számításba vették, hogy a vég gyorsan, váratlanul fog bekövetkezni. Jött még egy fuvallat s a sajtó embereinek igazuk lett.
A következő lapok nem ezeknek a krónikaszerű életrajzoknak a számát kívánják szaporítani. Régi emlékek száradt cserkoszorújából fogok néhány kiszakított levelet letenni annak a férfiúnak a ravatalára, aki Deák Ferenc politikai törzskarában az elsők között állt s ki e díszes gárdából, íme, utolsónak maradt.
Mint vándormadarak, melyet titkos ösztön derűsebb tájak felé vonz, szállnak gondolataim messze a múltakba, Széll Kálmán életútjának kezdő állomása felé. S merengő lelki szemeim előtt kibontakoznak a puszta-szentlászlói régi kúriának, Deák Ferenc nyári pihenőhelyének körvonalai. Az egyszerű, de kényelmet és jóllétet sejtető magyar úri ház folyosóján áll egy férfiú, kinek jóságos arcán jupiteri nyugalom és méltóság kifejezése ül. Most lassan megindul a terjedelmes udvarba bekanyarodó fogat felé s fogadja egy érkező idegen tiszteletteljes köszöntését.
A méltóságos alak Deák Ferenc, az érkező idegen e sorok szerény írója volt, kinek ezelőtt 48 évvel az a feladat jutott, hogy Lónyay pénzügyminiszter megbízásából a Bécsben 1867 nyarán folyt pénzügyi és közgazdasági kiegyezési tárgyalásokra vonatkozó értesítéseket és aktákat elvigye a sógoránál Puszta Szentszálón nyaraló hatalmas pártvezérhez.
- Jó, hogy ma jött - szólt Deák a magát bemutató idegenhez - mert ha holnap jött volna, nem talált volna itt. Holnap Budapestre utazom. Széll Kálmán tartja esküvőjét gyámlányommal, Vörösmarty Ilonával. Ismeri ön Széll Kálmánt?
- Együtt végeztük a jogot a pesti egyetemen, - felelem, - s egyebek közt együtt tanultuk az angol nyelvet. Ennélfogva alkalmam volt Széll Kálmánt közelebbről megismerni és pedig mint igen komoly törekvésű, jeles tehetségű fiatalembert.
E szavak láthatólag jól estek Vörösmarty Ilona gyámatyjának.
Széll Kálmánra nézve ez a házasság több volt családi élete kezdeténél, egyúttal kezdő állomása volt egy jelentékeny politikai karriernek.
Adóssághalommal küzdött az reformcsomag névadója, Széll Kálmán is
origo
A dualizmus korának pénzügyminiszteréről, Széll Kálmánról nevezte el új gazdasági reformprogramját a második Orbán-kormány. A választás szimbolikus, hiszen Széll egy zűrzavaros, gazdaságilag is nehéz időszak után vette át az ország pénzügyeinek irányítását, és időnként a kormányfővel szemben is keresztülvitte akaratát, bár egy történész szerint későbbi miniszterelnöki éveit csak a Széll-csend korszakaként emlegették.
Ki volt Széll Kálmán?
InfoRádió
A strukturális reformok a Széll Kálmán-terv nevet viselik, s a Széll Kálmán Alapítvány rendezvényén jelentették be. Széll Kálmán a XIX. század egyik legnagyobb hatású magyar pénzügyi szakembere volt.
Széll
Kálmán lexikon szócikkek
Pallas Nagylexikon szócikke
Széll Kálmán, államférfiú, szül. Gosztonyban (Vas) 1845 jun. 8., hol atyja József 1842-48. és 1861. alispán, 1865-67. országgyűlési képviselő és 1867-71. főispán volt.
Tanulmányait Sopronban és Szombathelyen végezte, a jogot Budapesten hallgatta; 1866. jogi doktorrá avattatott. 1867. szolgabíró lett s a következő évben a szentgotthárdi kerület képviselője. Azóta e kerületet képviseli; hét éven át jegyzője volt a képviselőháznak és állandó előadója a pénzügyi, a központi s a horvát ügyekben kiküldött országos bizottságnak és a delegáció hadügyi albizottságának.
Révai
Nagylexikon szócikke
Széll Kálmán államférfiú, szül. Gosztonyban, (Vasm. ) 1845 jún. 8., megh. Rátóton 1915 aug. 16. Jogi tanulmányainak befejezése után 1867. Vas vármegyében lett szolgabíró s még ez évben Deákpárti programmal a Szt. -gotthárdi kerület választotta képviselőjévé, amely mandátumot haláláig megtartotta. Mint Deák Ferenc gyámleányának, Vörösmarty Ilonának férje, pályájának kezdetétől fogva a haza bölcsének legbizalmasabb környezetéhez tartozott, közgazdasági ismereteinél és pénzügyi szakképzettségénél fogva már fiatalon előkelősége volt a magyar képviselőháznak.
A fuziókor 1875. pénzügyminiszter lett, de 1878. a boszniai okkupáció pénzügyi kérdésében való ellentétes álláspontja miatt lemondott. Miniszterségének nagy eredményei közé tartozik az ország megrongált hitelének és állampénzügyi viszonyainak megjavítása, valamint 1878. Ausztriával a gazdasági kiegyezés megkötése.
Magyar
Életrajzi Lexikon szócikke
Széll Kálmán (Gasztony, 1843. jún. 8. – Rátót, 1915. aug. 16.): politikus, miniszterelnök, az MTA ig. tagja (1902). Vörösmarty Mihály leányát, Deák Ferenc gyámleányát vette feleségül. 1867-ben Vas vm.-ben szolgabíró, 1869-től 1911-ig megszakítás nélkül a szentgotthárdi kerület képviselője Deákpárti, ill. szabadelvű párti, 1906-tól alkotmánypárti programmal. 1875. márc. 2-től 1878. okt. 11-ig pénzügyminiszter a Wenckheim- és a Tisza Kálmán-kormányban. Ezután megalapította a Jelzálog Hitelbankot, melynek vezérig.-ja, később elnöke volt. Rátóti birtokán mintagazdaságot létesített, híres szarvasmarha-tenyészete volt. 1899. febr. 26- án miniszterelnök és ideiglenes belügyminiszter lett. 1902. dec. 31-én kötötte meg a Széll-Körber-paktumot Körber osztrák miniszterelnökkel, melyben a gazdasági kiegyezést Ausztriával az általa felállított ún. „Széllformula” alapján rendezte. Az újoncjavaslat miatt kitört obstrukció következtében 1903. jún. 27-én megbukott. 1906-ban az Andrássy- féle disszidens csoporthoz csatlakozott. A koalíció idején az alkotmánypárt elnöke. A koalíció bukása után már nem szerepelt a politikai életben, gazdasági téren azonban tovább is tevékenységet fejtett ki. – M. A kilences albizottság jelentése… (Bp., 1874). – Irod. Sárkányné Halász Terézia: Sz. K. életrajza (Bp., 1943); Dolmányos István: A magyar parlamenti ellenzék történetéből (1901 – 1904, Bp., 1963).