Révai Nagylexikon

Révai Nagylexikon szócikke

Széll  Kálmán államférfiú, szül. Gosztonyban, (Vasm. ) 1845 jún. 8., megh. Rátóton 1915 aug. 16. Jogi tanulmányainak befejezése után 1867. Vas vármegyében lett szolgabíró s még ez évben Deákpárti programmal a Szt. -gotthárdi kerület választotta képviselőjévé, amely mandátumot haláláig megtartotta. Mint Deák Ferenc gyámleányának, Vörösmarty Ilonának férje, pályájának kezdetétől fogva a haza bölcsének legbizalmasabb környezetéhez tartozott, közgazdasági ismereteinél és pénzügyi szakképzettségénél fogva már fiatalon előkelősége volt a magyar képviselőháznak.

A fuziókor 1875. pénzügyminiszter lett, de 1878. a boszniai okkupáció pénzügyi kérdésében való ellentétes álláspontja miatt lemondott. Miniszterségének nagy eredményei közé tartozik az ország megrongált hitelének és állampénzügyi viszonyainak megjavítása, valamint 1878. Ausztriával a gazdasági kiegyezés megkötése.

Visszalépése után nagyrészt francia tőke bevonásával megalapította a Jelzálog-hitelbankot, tevékeny részt vett a közgazdasági életben s rátóti birtokán mintagazdaságot szervezett. Mikor a Bánffy ellen kitört obstrukció felfordulással fenyegette a pártközi helyzetet, az ő formulája alapján létrejött a béke, s 1899 febr. 23. az ellenzék vezéreivel megkötött paktum Sz. miniszterelnökségét lehetővé tette. Sz. kötelezettséget vállalt a választási ügyekben a kúriai bíráskodás és új összeférhetetlenségi törvény megalkotására és az önálló vámterület jogi állapotának biztosítására.

A nemzeti párt egyesülvén a szabadelvű párttal, 1901. kormánya nagy többséget nyert a választásokon s tekintélyét künn és benn egyaránt megnövelte. Az osztrák kormánnyal a kiegyezési tárgyalásokban nagy harca volt, de végre sikerült neki 1902 Szilveszter éjjelén a tárgyalásokat befejeznie. Az általa kötött kiegyezés Magyarország több fontos érdekének elismertetését tartalmazta.

A közigazgatás szerves reformjának keresztülvitelére nem volt ideje, de a közigazgatás egyszerűsítésével és a közigazgatási tanfolyamok felállításával jelentékeny javítást kezdeményezett; szociálpolitikai téren - főképen a gazdasági munkás- és cselédpénztár megalapítása és az állami gyermekmenhelyek szervezése voltak nevezetesebb alkotások. Az újonc javaslat miatt (l. Magyarország története) kitört obstrukciót azonban nem bírta megszüntetni, miért is 1904 jan. 16. lemondott; de még azután is résztvett a szabadelvű párt kilences bizottsága katonai programjának kidolgozásában. 1905-ben az  Andrássy-féle disszidens csoporthoz csatlakozott s a koalició alatt az alkotmánypárt elnöke lett.

A koalició bukása után visszavonult a cselekvő politikától, de közgazdasági téren való vezető működését tovább folytatta.